Afrikai szürkék
A frissen világra jött jákó papagájok egy ládába kerülnek egy másik, hasonló korú fiókával, közösen. A ládát letakarják egy törölközővel, hogy a fészek sötétségét utánozza. A tenyésztő vagy valamelyik segítője egy görbe kanállal - egy teáskanállal, amely úgy van meghajlítva, hogy hasonlítson a papagáj csőrére - etet. Néha egy fecskendőt használ. A kanállal való etetés előnye, hogy lassabb, és lehetőséget ad a fiókának, hogy abbahagyja az evést, amikor már eleget evett.
Évekkel ezelőtt egy ismerős tenyésztő azt mondta nekem, hogy minden etetés előtt és után mérlegel, de most, negyven év tapasztalatával már csak szem alapján ítél. Évente 30-40 csibét nevel, és soha nem reklámozza őket; kizárólag a hírneve alapján ad el, mert már annyian keresik mindenhonnan. Megbeszéltem vele a szándékomat, hogy a tőle vásárolt papagájokat hámban fogom kivinni a szabadban, ezért Arthát és Caspert hozzászoktatta, hogy az etetés előtt viseljenek egyet. Ez azt jelentette, hogy az első naptól kezdve kivihettem őket sétálni a friss levegőre és társaságba, mert már előnevelésben részesültek.
A szürkékről néha azt mondják, hogy fóbiásak és félnek az új tapasztalatoktól. De egy gondoskodó tenyésztő által nevelt fiókában nem alakulnak ki ezek a tendenciák. Artha és Casper már azelőtt hozzászokott ahhoz, hogy feljebb lépjenek, az emberi kézre, mielőtt hazajöttek volna. Könnyen ment nekik, hogy megtanulják a repüléses visszahívást már néhány nap alatt. Micsoda kontraszt volt ez más szürkékhez képest, akiket azóta befogadtam vagy akiket ideiglenesen panzióba adtak be hozzám! Ezek a madarak annyira féltek az embertől, hogy hónapokba (egy esetben két évbe) telt, mire megtanultak bízni bennem.
