Szocializálás
Mindig örülök annak, hogy afrikai szürke papagájaim teljesen szocializálódnak, nyitottak az idegenek felé és nem harapnak. Kisebb balesetek persze előfordultak azért az alatt a 16hosszú év alatt, amióta ők ketten velem élnek, de ezek mindig félreértésen alapuló csípések voltak, egyik madaram se agresszív. A 2 madár mellett nemrégiben beszereztem egy fiatal ara papagájt és egy kakadut. Azt akarom, hogy az új szerzemények ugyanolyan jól szocializáltak legyenek madarakkal és emberekkel is egyaránt, mint a régi madaraim.
Nemrég Alfie, egy 10 éves kék-sárga ara érkezett hozzánk, néhány napos látogatásra. Persze szeparált helyen tartottam az én arámtól, és úgy tűnt, hogy a két papagáj "tisztában van" egymással, de nem léptek kapcsolatba. Alfie egyedülálló madár, nagyon szocializált. Időnként reptetik is a gazdái.
Nálunk az a rend, hogy a papagájok utolsó etetése 18 órakor van, ezt követően nyugovóra kell térniük (nagy az alvásigényük). Le is szoktam takarni őket. Ezt az időszakot követően senkit nem szoktam a közelükbe engedni. Ehhez Alfie s hamar alkalmazkodott, alváskor viszont közelebb húzódott az én papagájaimhoz, valószínűleg így nagyobb lett a biztonságérzete.
A játékidők nálunk általában a növényekkel gazdagon belakott télikertben kezdődtek, de most áttettem ezt a programot a nappaliba, mert azt akarom, hogy Benni, az arám különféle környezetekben szocializálódjon. Mivel 30 napos korában már új emberekkel találkozott, jól reagál mindenkire, akit még soha nem látott. Ez a korai szocializálás eredménye.
